Félelemmel körülvéve

Újabb lehetőség előtt állva azon gondolkodom, hogy mi lesz, ha ezt is elszúrom. Mihez kezdek, ha elszalasztom ezt a lehetőséget is. Így az év vége fele járva körülvett a félelem, hogy úgy vágjak neki egy évnek, hogy nem tudom mihez kezdek az életemmel. Most egy új esély adódott számomra, hogy az új év új dolgokat is hozzon. Holnap újra verseny-vizsgázni megyek. Egy olyan állásért kelek versenybe, amiről álmodni sem mertem volna. Ez az én álom munkahelyem, de félek, hogy ezt is elbaltázom. Félek, mi lesz ha nem sikerül, ha nem jön össze... Nem tudom ti éreztetek már ilyen fajta félelmet, amely belülről szép lassan felemészt. Nem könnyű dacolni vele és harcba szállni a céljainkért.

Igéretek közt

Már nagyon rég írtam nektek, csupán azért, mert olyan igéretekben biztam, amik talán sosem válnak valóra. Szerintem mindannyian találkoztatok már ezzel a helyzettel, hogy ismerőseitek megigérnek fűt-fát és végül nem kaptok semmit. Hát én is ebbe a csapdába este már 3 hete és még mindig nem látom a kiutat. mikor már végre sikerül letennem az igért állásról és az élmodozásról kapok egy újabb, valószinüleg be nem váltott igéretet, és újra bizakodni kezdek, mignem pofára nem esek. Az a legnagyobb baj, hogy mindenki csak a saját érdekeit nézi, és ha pártfogódnak az érdeke nem egyezzik a tiedével sosem fog szolni az érdekedben, mégha meg is igérte. Azt hiszem most jól összekavartam itt a dolgokat, de remélem megértitek mire is gondolok. azt nem értem mért igér meg valaki olyasmit, amiről már az elején tudja, hogy nem teljesiti???

Új élet, új ÉN

Néhány napja úgy döntöttem, hogy itt hagyom Kolozsvárt, Erdély szívét és hazaköltözöm a kisvárosba, Erdővidék közepébe, Barótra,  ahol felnőttem és életem legnagyobb részét töltöttem. Mivel már 5 hónapja reménytelenül kerestem a munkát itt, rájöttem, hogy nem is szeretem a nagyvárosokat és a nyüzsgést. Nekem olyan helyre van szükségem, ahol mindenki ismer mindenkit, minden alkalommal akad egy-két jó szava az emberhez, és ezt otthon kaphatom csak meg. Ezért hétvégén veszem a sátorfámat és ezentúl otthonról írom le az újabbnál-újabb tapasztalataim. Bizonyára most azt kérditek, hogy találok majd egy kisvárosban állást, ha ez egy nagyvárosban sem ment...Hát sehogy. Egyetlen esélyem, ha szerzek néhány nagyon jó ismerőst, akik segítenek majd elhelyezkedni. Mivel pedig már három éve eljöttem otthonról ez az út sem lesz zökkenőmentes. Tehát arra kérlek szurkoljatok nekem.

A valódi igazság

Ma olvastam egy közhelynek számító mondást: Az élet egy színdarab, a lényeg, hogy jól játsszuk a szerepünket. Mélyen elgondolkodtam ezen a kijelentésen és rájöttem, hogy mégis óriási nagy igazság van benne. Aki tud játszani, annak sokkal nagyobb előnye van az élet színpadán, mint annak, aki földhöz ragadt és nem tudja elengedni magát. Tehát a mai napi tanácsom, hogy ne ragaszkodj görcsösen egyetlen célodhoz, hanem engedd el magad és alkoss új elérendő célokat!!!

Az önbizalom hiánya

Az önbizalom nagyon fontos összetevője, annak hogy sikeres légy, akár a munkakeresésben is. - Állítják az önsegítő könyvek és írások. De mi van akkor, ha teljes mértékben elvesztetted az önbizalmadat?
Mielőtt belevágnánk abba, hogy hogyan is növelheted önbizalmadat, nézzük meg mi is az valójában. Az önbizalom növeli a magabiztosság látszatát. Az előbb említett önfejlesztő könyv 2 fontos ismérvet tulajdonít neki. Az első, hogy összhangban vagy a testeddel. A második pedig, hogy lendületes és energikus vagy. Nos hát döntsd el magadban, hogy van önbizalmad vagy nincs. Mindenfélle képpen én most felsorakoztatok 7 önbizalomnövelő "eszközt".
7 kulcsfontosságú önbizalomnövelő:

• aludd ki magad
• hallgasd a kedvenc zenédet
• keresd azon egyének társaságát, akik építenek téged
• szakítsd meg a kapcsolatot az olyan emberekkel, akik inkább ártanak neked
• ami benn van a lelkedben az látszik kinn a testeden is, tehát vigyázz a kinézetedre is
• próbálj meg lazítani
• állj ki magadért.

Nos hát próbáljátok ki hátha segít nektek. Annyit biztosra tudok, hogy a hangulatotokat biztosan feldobja egy kicsit.

Egy újabb tapasztalat

A mai nap egy újabb tapasztalattal bővült a repertóriumom, de állást most sem kaptam. Reggel korán keltem és átutaztam a város egyik végéből a másikba, hogy bővítsem a tapasztalataim körét. Interjúra mentem az egyik rádióhoz. Webszerkesztőt kerestek. Úgy mentem oda, mint ahogyan az önsegítő könyvek tanítják: magabiztosan és azzal a felfogással, hogy ez az állás az enyém lesz. Hát gondolhatjátok mekkorát csalódtam mikor kiderült, hogy mégsem. Versenyvizsga 30 perces volt és hát egyáltalán nem készültem fel rá, nem is tudtam volna. Politikával kapcsolatos kérdések voltak az első felében, és mivel engem teljes mértékben hidegen hagy a politikai élet ezért nem voltam otthon a témában. A második feladat hírszerkesztés volt. Elővettem minden ismeretemet és tudásomat, amit az egyetemen szereztem és kimondottan jó hírt írtam. A harmadik feladat pedig egy hír lefordítása magyarra. Hát azt hiszem ezt nem is kell kommentálnom. Át sem lehetett gondolni a dolgokat és máris jöttek, hogy lejárt az idő és be kellett adni a lapokat. Olyan vizsga feelingje volt. Ott helyben értékelték a dolgozatunkat és a 15 személyből csak 7-et hívtak vissza a gyakorlati feladat megoldására, ami HTML programozás volt.
Ezek után elmondhatom magamról, hogy jártam versenyvizsgán, ami kész kínszenvedés volt a számomra, főleg a mostani teljesen felkészületlen állapotban. Ezek után meg sem kell említenem, hogy nem én kaptam meg az állást. Egy ideig még járom veletek a munkakeresés rögös útját...

Állásszerzési eszközök: a marketing

Nemrégiben olvastam egy cikket, aminek a címe: "A marketing, mint állásszerzési eszköz". Rengeteg olyan tanácsot ad, amiben látok némi fantáziát. Többek között egyet értek azzal, hogy az önéletrajz csak egy reklám, amely önmagában nem ad el, hanem csak egy csatorna, amin keresztül közvetítheted az ígéretedet a munkáltató fele. Érdekes megközelítés, de véleményem szerint nagyon is valós tény. Egyetlen munkaadó sem az önéletrajzok alapján dönti el, hogy kit alkalmaz. Persze nem azt mondom, hogy a CV-nek nem kell alaposnak és jónak lennie, de nem feltétlenül kell kitűnnie a többi közül, csakis annyira, hogy észrevegyék.

A marketing alatt ebben az esetben főként az ígéretet értjük. Az az ígéret, amely megoldást kínál a munkáltatónak, ha alkalmaz téged. Tehát ennek alapján mielőtt egy állásra jelentkeznél elengedhetetlen a kutatói munka. Mérlegelned kell, hogy te milyen munkakörbe illeszkedsz be könnyedén és milyen ígéreteket tudsz könnyedén teljesíteni. Ebből már meg is ismerheted a te saját márkajellemzőidet. A mérlegelést segíti a Márkajellemzőid, amik segítenek eladni magadat című teszt.

Milyen karrier való nekem?

Ma olvasgattam egy kicsit az interneten és tiszta véletlenül bukkantam rá két tesztre. Az egyik a horoszkópom szerint állapította meg milyen karrier való nekem a másik meg a születési dátumom összegéből. Nagyon jót derültem az eredményeken. Már alapból kijelenthetem, hogy nem hiszek az ilyesfajta "jóslásokban", és nevetségesnek találom őket, ezért már a cím hallatán poénosnak találtam. Hogyan is mondhatjuk meg egy személynek csupán a születési dátumából és horoszkópjából ítélve, hogy ő milyen területeken lehet sikeres. Hiszen minden ember alapjában véve más-más tulajdonságokkal és értékekkel bír. Nem lehet őket beskatujázni.
És az eredmény? Hát, mint azt elképzeltem mindkét teszt teljesen más eredményt adott ki. A horoszkópom alapján szakmát tévesztettem és inkább vállalkozó, műkereskedő, ékszerész, kozmetikus, fodrász, divattervező vagy belsőépítész szakmák közül kellett volna választanom. Viszont a születési dátumom összegéből jósoltak megleptek. Ez alapján nem tévedtem mikor szakmát választottam, mert számomra a legmegfelelőbbek a kommunikációs munkakörök. Hát nem nagyszerű? Legalább tudom nem volt felesleges az egyetem elvégzése... 

A pozitív gondolkodás-átok vagy szerencse?

Ma olvastam egy cikket, amely azt taglalta, hogy a pozitív gondolkodás kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben pedig méreg. Méreg, mert letéríthet utunkról vagy megállít a célunk elérésében. Higgy és Kérd, mert megadatik elv sokat segíthet egy állás megszerzésében. Talán van valami benne. A rossz dolgokban is meg kell találni a jót. A mi esetünkben egy elutasításban is lehet jó: nem nekünk való az állás, nem szeretnénk a munkahelyünket stb. Szerintem van igazság alapja az elvnek, de nagyon nehéz ez alapján élni, főleg mikor tudod, hogy azonnal állásra van szükséged és nincs már időd keresgélni.
Amint tovább olvastam a tanulmányt nagy megdöbbenésemre hatalmas fordulatot vett a mondanivaló. Két olyan állítással álltam szemben, amelyek letaglóztak és eltöprengtem. Az egyik, hogy a pozitív gondolkodás ereje hazugság és a másik, hogy a pozitív gondolkodás ereje semmi. Akkor meg miről is beszélünk most? De ekkor a tanulmány visszarántott a földre és ezt írta: ami igazán értékes és hatásos, az a pozitív cselekvés. Ennek alapja, hogy mindig úgy cselekszel, hogy az a lehető legjobb legyen számodra és mások számára is. A kettő között valóban nagy különbség van, mert a pozitív gondolkodás átcsaphat álmodozásba, és álmodozással nem juthatsz előbbre. De a pozitív cselekvés jókat ígér, bár sokkal nehezebb, mert meg kell tanulni úgy cselekedni, hogy az ne csak neked legyen jó, hanem másoknak is.
Régebben teljes mértékben elítéltem az ilyesfajta önsegítő könyveket és tanulmányokat, de ha jól belegondol az ember néha van valóság alapja. Nem azt mondom, hogy teljes mértékben egyet értek velük, de találhatunk jó dolgokat is, ami talán nem közvetlenül a célunk elérésében segít, hanem abban, hogy megváltozzunk.

Érdekes lehetőség

Néhány napja jelentkeztem egy SMS operátori állásra. Már-csak a megnevezés érdekes volt, hát még maga a feladat. A hétvégén nem voltam internet közelben, így csak ma kaptam meg a visszajelzésüket. Fel is vettem velük a kapcsolatot és hát mikor magáról a munkáról kezdtünk beszélgetni nagyon meglepődtem. Képzeljétek egy SMS szex vonalról volt szó. Az ügyfelek küldik az SMS-t és az operátor válaszol rájuk. És az a lényeg, hogy az ügyfeleket rávenni minél több SMS-t írjanak vissza, természetesen úgy, hogy nem tudják kivel beszélnek. Gondolom értitek a lényeget. Én mikor felfogtam, hogy miről is van szó, azt sem tudtam, hogy sírjak vagy kacagjak. Először is nevetnem kellett azon, hogy tényleg akadnak ilyen emberek, akik ilyesmivel foglalkoznak. Hihetetlen nem? Hát minden esetre üldöznek engem ezek a furcsa állások. Fogalmam sincs, hogy miként találok ezekre a lehetőségekre, de mintha üldöznének engem.

Állásbörzén

Ma állásbörzén jártam és olyan feelingem volt, mintha egy piacon lennék. Kevés cég volt és rengeteg a munkavállaló. Érdekes helyzet volt. Minden standnál tolongtak a főként fiatalokból álló seregek, hogy vagy leadják az önéletrajzukat, vagy megtudjanak valamit a cégről. Én is megnéztem pár lehetőséget, de azt kaptam, amire számítottam. Óriási elvárásokra és követelmények. Minimum 2 éves tapasztalatok, anyanyelvi szintű idegennyelvek ismerete. De olyan hely is akadt, ahol nemcsak h legalább 3 éves tapasztalatot kértek, de az a három év mind más területről. Nem tudom, hogy ilyenkor egyáltalán kap valaki munkát, vagy csak csalogatják az embereket, ezzel is reklámot csinálván? Ez rejtély maradt a számomra.

Hogyan adhatod el magad?

Rengeteg cikket és tanulmányt olvastam arról, hogy milyen a jó önéletrajz és hogyan kell viselkedni egy interjún. A legutóbbi tanulmány amit olvastam azt állítja, hogy nem kell az önéletrajznak olyan különlegesnek lennie, hanem egyszerűen csak jónak kell lennie, azért hogy elhívjanak interjúra. Ezután már csak a benyomások alapján döntenek. Tehát a hangsúly az interjúra tevődik, ezért fontos a megnyerő jellem és a jó személyiség. De valójában mi is ez?

Meggyőződésem szerint a megnyerő jellemhez minden egyes állás esetében más más járul. Mivel minden ember gondolkodás módja más, így mást is ért a megnyerő jellem alatt.  Ezért van az, hogy szerinted megnyerő jellemmel rendelkezel és mégis azzal az okkal utasítanak el, hogy nem vagy túl megnyerő. Ennek elkerülése érdekében csak annyit tudok ajánlani, hogy mielőtt jelentkeznél egy állásra nézz utána a cégnek, hogy milyen értékeket vall és lehetőség esetén annak, hogy ki fog interjúztatni és ő milyen értékeket vall.    

Ha valakit bővebben érdekel a téma tudok ajánlani néhány egész jó tanulmányt.

Az újabb csalódások

Mennyi csalódást és visszautasítást kell végigszenvednie az embernek, hogy végre jó dolog is történjen vele, végre találjon állást magának. Azt hiszem már sejtitek, hogy ezen bejegyzésem mögött egy újabb visszautasítás áll. Valóban így igaz. A hétvégén két újabb helyre voltam meghallgatásra és mégis semmi. Az első még csak annyira sem vette a fáradságot, a másik meg már jó előre tudta a döntését és mégis behívott, hogy reménykedjek aztán még jobban hasra essek. És ez talán még jobban fáj, mint az a fajta visszautasítás mikor még csak nem is közlik veled a döntésüket. És minden alkalommal ott állok és újabb tervet készítek. De most ez az alkalom más. Már nincs több tervem, már kifogytam belőlük.

Csak azt ne értem mit csinálok olyan rosszul, hogy senki nem akar engem alkalmazni, mi az az óriási hibám, amit minden alkalommal elkövetek? Talán az, hogy minden egyes alkalommal reménykedem, hogy most talán eljött az én időm.

Az interjú

A tegnap egyik ismerősöm átküldött egy hirdetést, hogy egy család dadát keres. Fel is hívtam őket és estére interjút egyeztünk. Már alig vártam az estét, nagyon ideges voltam a találkozó miatt. És mikor este bementem a családhoz nagyon kellemetlen volt a helyzet. Még ott volt egy másik jelentkező, aki csak kínosan mosolygott, még csak szólni sem mert. És ott voltam én, aki egy nagyon furcsa kis világba csöppentem. Egyáltalán nem készültem fel sem a látványra, sem pedig a helyzetre. Ott élt az a család 3 kisgyerekkel egy nagyon kis tömbházlakásban. A helységekben annyira zsúfoltság volt, hogy épp el lehetett járni az egyikből a másikba. És szörnyű rendetlenség. A kisebbik baba ott mászkált a földön, ahol sok kis apró kartondarabka volt, amit a nagyobbik gyerek vagdosott össze. A középső gyerek meg mindenre mászott fel, úgy féltem, hogy leesik. Még mindig nem tudtam felfogni, hogy mi is volt ott. Én is nagy családban nőttem fel. A szüleim 4 gyereket neveltek fel semmi segítség nélkül és mégsem emlékszem egyetlen pillanatra sem, hogy ekkora káosz lett volna nálunk. Talán ezért is volt annyira kellemetlen nekem ez a helyzet. Én nem akarok senkit megszólni, ne értsék félre, és elnézést kérek mindazoktól, akik megbántódtak, mert tudom nem lehet könnyű ennyi gyerekkel, de mi könnyű?

A nagy dilema

Tudjátok a tegnap miután megírtam a bejegyzésemet nézelődtem egy keveset az interneten, és találtam egy tanulmányt, ami azt foglalja össze, hogy miként kaphatod meg a hőn áhított állásodat. Amint ezt olvastam olyan volt, mintha a vesémbe látna a tanulmány készítője. Mindent amit gondolok és amit érzek ő hülyeségnek és kivetni valónak tartja. Véleménye szerint ezek csak kifogások és nem ész érvek, és bár a csalódás benne van a pakliban mindig talpra kell állni, bármekkora méretű csalódás is az. Ezzel én is egyet értek, de a teljes mértékű talpra álláshoz időre van szükség. Az ő elképzelése szerint az egész életemet meg kéne változtassam, ahhoz hogy megkapjam az álommunkámat, de mi van akkor, ha én szeretem az életemet és nem akarok változás? Soha nem lehet olyan állásom, amit szeretnék? Ez a tanulmány nemcsak, hogy jobban letört, de még csak nem is segített. ahhoz, hogy egy ember megváltoztassa felfogásmódját és átalakítsa az életét nem kevés idő szükséges. Tényleg ez lenne a megoldás?

Elkészült a Facebook oldal is

Ide kattintva megnézheted az oldalt.

Következtetésként

A tegnap leírt történések indítottak el bennem egy folyamatot és egyben ezen történések késztettek arra, hogy blogot vezessek. Úgy vélem nemcsak én evezek ebben a hajóban ezért is tartom fontosnak, hogy elérjek a hozzám hasonló helyzetben lévő emberekhez.

Elmondhatom nektek, hogy már szinte mindent megpróbáltam a munkatalálás terén, de sajnos Romániában és úgy vélem egyre inkább Magyarországon is csak azok járhatnak szerencsével, akiknek jó az ismerősi körük. Ha nem ismersz egyetlen "nagyfejest" sem, aki munkát adhatna neked nem tudsz érvényesülni ebben a világban. Bár kerülnek álláshirdetések az internetre és a sajtóba, de mégis majdnem minden estben kerül egy ismerős ismerőse, aki megkapja a munkát. Ez szomorú, de néhányszor már megtapasztaltam. És most, hogy már túl vagyok jó-pár elutasításon úgy döntöttem nem keresem olyan görcsösen a munkát, ahogy eddig, hanem hagyom, hogy valamilyen formában ő találjon rám. Valószínű ez hülyeségnek hangzik a számotokra, és talán az is, de belefáradtam abba, hogy az egész életem csak a munkakeresés körül forog. Fiatal vagyok és elpocsékolom a mindennapjaimat azzal, hogy csak ülök a házban a gépem előtt és mindent megteszek annak érdekében, hogy végre munkát találhassak. Ennek nem így kéne lennie...

A történetem kezdete

Az én történetem körülbelül 6-7 hónappal ezelőtt kezdődött. Utolsó évesként az egyetemen rájöttem, hogy bár lediplomázom, nem tudok mit kezdeni a szakmában. És így is lett, néhány hónap elteltével lediplomáztam és lázas keresgélésbe fogtam. Munkát kerestem, természetesen voltam olyan naiv, hogy a szakmámban. Három teljes hónapomba tellett míg rájöttem, hogy le kell mondanom az álmomról és más munkát keresni. Ebben segített az a tény is, hogy közelgett a hónap eleje és lakbért kellett fizetnem. Ekkor döntöttem úgy, hogy mindenképpen munkát találok. Első próbálkozásként babysitter-ként akartam szerencsét próbálni, mikor a cég közölte velem, hogy túl fiatal vagyok és a szülők nem bíznának bennem megdöbbenten álltam és azon töprengtem ha ide nem vesznek fel akkor mégis hova? Másodikként könyvesbolti eladónak jelentkeztem, ahol közölték velem, mivel nem tudok anyanyelvi szinten románul nem alkalmazhatnak. Ezt a "hasra-esést" követte az egyik ajándékboltban tett próbálkozásom, ahonnan azzal küldtek el, hogy túl képzett vagyok és nem tudnak így alkalmazni. Ekkor már teljes elkeseredettségemben felhívtam egy telefonszámot, amit egyik ismerősömtől kaptam. A nő dadát keresett a másfél éves kisfia mellé. A bökkenő csak az volt, hogy már volt neki egy dadája csak le akarta cserélni, mert állításai szerint nem bánik jól a gyerekkel. Fél óra telefonbeszélgetés után azt mondta, hogy nagyon tetszik a hozzáállásom és mindenképp szeretne velem találkozni, és úgy érzi megfelelek az elvárásainak és szeretne alkalmazni. Ekkor nagyon bizakodtam abban, hogy mégis összejön és már beleéltem magam, hogy lesz munkám. Megbeszéltünk egy találkát de lemondta. Néhány nap elteltével kaptam egy telefonhívást, hogy meggondolta magát és nem cseréli le a dadát. Ez volt a mélypont a számomra. Úgy éreztem ennél rosszabb nem jöhet...