Félelemmel körülvéve

Újabb lehetőség előtt állva azon gondolkodom, hogy mi lesz, ha ezt is elszúrom. Mihez kezdek, ha elszalasztom ezt a lehetőséget is. Így az év vége fele járva körülvett a félelem, hogy úgy vágjak neki egy évnek, hogy nem tudom mihez kezdek az életemmel. Most egy új esély adódott számomra, hogy az új év új dolgokat is hozzon. Holnap újra verseny-vizsgázni megyek. Egy olyan állásért kelek versenybe, amiről álmodni sem mertem volna. Ez az én álom munkahelyem, de félek, hogy ezt is elbaltázom. Félek, mi lesz ha nem sikerül, ha nem jön össze... Nem tudom ti éreztetek már ilyen fajta félelmet, amely belülről szép lassan felemészt. Nem könnyű dacolni vele és harcba szállni a céljainkért.

Igéretek közt

Már nagyon rég írtam nektek, csupán azért, mert olyan igéretekben biztam, amik talán sosem válnak valóra. Szerintem mindannyian találkoztatok már ezzel a helyzettel, hogy ismerőseitek megigérnek fűt-fát és végül nem kaptok semmit. Hát én is ebbe a csapdába este már 3 hete és még mindig nem látom a kiutat. mikor már végre sikerül letennem az igért állásról és az élmodozásról kapok egy újabb, valószinüleg be nem váltott igéretet, és újra bizakodni kezdek, mignem pofára nem esek. Az a legnagyobb baj, hogy mindenki csak a saját érdekeit nézi, és ha pártfogódnak az érdeke nem egyezzik a tiedével sosem fog szolni az érdekedben, mégha meg is igérte. Azt hiszem most jól összekavartam itt a dolgokat, de remélem megértitek mire is gondolok. azt nem értem mért igér meg valaki olyasmit, amiről már az elején tudja, hogy nem teljesiti???