A tegnap egyik ismerősöm átküldött egy hirdetést, hogy egy család dadát keres. Fel is hívtam őket és estére interjút egyeztünk. Már alig vártam az estét, nagyon ideges voltam a találkozó miatt. És mikor este bementem a családhoz nagyon kellemetlen volt a helyzet. Még ott volt egy másik jelentkező, aki csak kínosan mosolygott, még csak szólni sem mert. És ott voltam én, aki egy nagyon furcsa kis világba csöppentem. Egyáltalán nem készültem fel sem a látványra, sem pedig a helyzetre. Ott élt az a család 3 kisgyerekkel egy nagyon kis tömbházlakásban. A helységekben annyira zsúfoltság volt, hogy épp el lehetett járni az egyikből a másikba. És szörnyű rendetlenség. A kisebbik baba ott mászkált a földön, ahol sok kis apró kartondarabka volt, amit a nagyobbik gyerek vagdosott össze. A középső gyerek meg mindenre mászott fel, úgy féltem, hogy leesik. Még mindig nem tudtam felfogni, hogy mi is volt ott. Én is nagy családban nőttem fel. A szüleim 4 gyereket neveltek fel semmi segítség nélkül és mégsem emlékszem egyetlen pillanatra sem, hogy ekkora káosz lett volna nálunk. Talán ezért is volt annyira kellemetlen nekem ez a helyzet. Én nem akarok senkit megszólni, ne értsék félre, és elnézést kérek mindazoktól, akik megbántódtak, mert tudom nem lehet könnyű ennyi gyerekkel, de mi könnyű?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése