2011. október 6.

A nagy dilema

Tudjátok a tegnap miután megírtam a bejegyzésemet nézelődtem egy keveset az interneten, és találtam egy tanulmányt, ami azt foglalja össze, hogy miként kaphatod meg a hőn áhított állásodat. Amint ezt olvastam olyan volt, mintha a vesémbe látna a tanulmány készítője. Mindent amit gondolok és amit érzek ő hülyeségnek és kivetni valónak tartja. Véleménye szerint ezek csak kifogások és nem ész érvek, és bár a csalódás benne van a pakliban mindig talpra kell állni, bármekkora méretű csalódás is az. Ezzel én is egyet értek, de a teljes mértékű talpra álláshoz időre van szükség. Az ő elképzelése szerint az egész életemet meg kéne változtassam, ahhoz hogy megkapjam az álommunkámat, de mi van akkor, ha én szeretem az életemet és nem akarok változás? Soha nem lehet olyan állásom, amit szeretnék? Ez a tanulmány nemcsak, hogy jobban letört, de még csak nem is segített. ahhoz, hogy egy ember megváltoztassa felfogásmódját és átalakítsa az életét nem kevés idő szükséges. Tényleg ez lenne a megoldás?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése